Aleister Crowley: A miszticizmus veszélyei

Egy különös és rendkívül meglepő felfogás terjed mostanában az emberek között, és úgy tűnik, egyre inkább teret nyer a gondolat, miszerint, a miszticizmus a biztonságos út a legmagasabb régiókba, míg a mágia a veszélyes út a legmélyebbekbe.
Rengeteg mindent hozzá lehetne fűzni ehhez a gondolathoz. Egyrészt lehet-e tenni bármit is, ami nem hordoz magában néminemű veszélyt, másrészt milyen veszély fenyegethet egy embert, akinek célja, önmaga elpusztítása? No és persze kicsit megmosolyogtató lehet némelyek számára azok integritása, kik megpróbálják a mágia minden fajtáját a fekete mágia köntösébe burkolni, hisz pontosan ezzel a trükkel él mostanság a misztikus mozgalom itt a földön.
Nos, én, aki némileg ismerem mindkét ösvény irodalmát, és mindkét ösvény adeptusainak személyes megbecsülését élvezem, azt hiszem, képes vagyok kellő egyensúlyt teremteni a két ág között.
Hisz a mágikus elmélet is az, hogy az első eltérést a végtelentől egyensúlyba kell hozni, így kijavítani. Így a "Nagy Mágus", a Mayan, az illúziók alkotója, a teremtő, harcban kell, hogy találkozzék. Ha sátán megosztott és szemben áll sátánnal, hogy maradna fent a birodalma? Mindkettő eltűnik, és nincs többé illúzió. Matematikailag kifejezve, 1+(-1)=0. Ezt az utat szimbolizálja a tarot Mágus lapja. A lap száma az egyes, ami az első eltérés a nullától, ám a Beth nevű héber betűre utal, ami a kettő, valamint a Merkúr, a bölcsesség istene, mágia és igazság.
Ez a mágus a tarot lapon pedig magában hordozza a mágus önnön kettős természetét, valamint a "Nagy Mágusét", lásd Liber 418.
A misztikus formula sokkal egyszerűbb. Matematikailag így néz ki, 1-1=0. Olyan ő, mint a tengerbe vetett só szemecske. A beleolvadás folyamata nyilván egyszerűbb, mint átélni a sokkot, amit a különböző világokkal találkozó mágus átél. "Ülj le és érezd magad porszemnek Isten jelenlétében! Nem, nem is porszemnek, kevesebbnek, mint egy porszem, érezd magad semminek!" Ilyen egyszerű is a módszer lényege. Sajnálatos módon, erre csak nagyon kevesen képesek. Amikor pedig valaki bevallja, hogy képtelen erre, a misztikusok, sajnos túl gyakran, csak vállat vonnak és megszakítják a kapcsolatot önnel.
Ezt az utat a tarotban, a Bolond lapja szimbolizálja, aki olyan, mint a misztikus és a végtelen.
Ám ettől a kérdéstől eltekintve, egyáltalán nem biztos, hogy a formula olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. Hogy bizonyosodhat meg a misztikus a felől, hogy Isten valóban Isten, nem pedig valamilyen démon, ami felöltötte isten képmását? Láthatjuk, hogy Gerson is feláldozta Husst az istenéért, ha körülnézünk, láthatunk egy modern újságírót, aki nem csak felszínesen foglalkozott misztikus írásokkal, "Ez a misztikus élet, a legteljesebb mértékben, minden kétséget kizáróan önző", Láthatunk egy másik írást, mint az öreg hölgy, ki végzett az univerzum bírálatával, "A végén csak Jock és én leszünk megmentve. Ám be kell valljam, Jock felől egyáltalán nem vagyok biztos.", aztán láthatunk valakit, aki 99 évesen habzó szájjal hadovál egy állítólagos szerzői jog állítólagos megszegéséről. Aztán láthatunk valakit, aki annyira érzékeny, hogy eme írás szerzőjének részéről, nevének puszta említése epilepsziás rohamokat váltana ki nála. Ha ezek valóban egyek Istennel, beleolvadtak Istenbe, akkor mi Isten?
A Galateaiaktól tudjuk, hogy a szellem gyümölcsei a szeretet, öröm, türelem, jámborság, jóság, hit, béketűrés, mértékletesség. Máshol pedig ezt találjuk, "Gyümölcseikről ismerszik meg."
ezek a gonosztevők, azt kell hinnünk, vagy hazudnak és nem értek el egyáltalán
semmit, vagy, pedig magával az ördöggel egyesültek.
Ilyen például a "Balkezes ösvény testvérei." Róluk részletes írás található a Liber 418-ban.
A legkarakterisztikusabb vonásuk ezeknek a kivételezettség. "Mi vagyunk a nép!" "Miénk az egyetlen út!" "Minden buddhista gonosz!" Ez a spirituális büszkeség őrülete.
A mágus feleannyira sem hajlamos arra, hogy belesétáljon a büszkeség félelmetes mocsarába, mint a misztikus. A mágust lefoglalják a rajta kívüli dolgok, és ki tudja javítani a büszkeség hibáját. Valójában a természet az, ami folyton kiigazítja a mágust. A misztikus magányos, önmagába zárkózott, hiányzik neki az egészséges harc. Mind iskolás gyerekek vagyunk, és a futballpálya a legjobb hely, ahol kiszellőztethetjük a fejünket. Ha a misztikus akadályba ütközik, hiteket, elméleteket gyárt hozzá. Azt mondja, hogy ez "csak illúzió". Olyan ez, mint a morfiumfüggő számára a bien-etre (jólét érzés). A teljes tehetetlenség, bénultság káprázata ez. Elveszti az erőt, hogy szembenézzen a tényekkel. A saját képzelete táplálja, de ő elhiteti magával, hogy fejlődik. Ha szembesítik a témával, rosszindulatúvá, ellenségessé és mogorvává válik. Ha kritizálni kezdem Mr. X-et, üvölteni kezd, és a hátam mögött próbál ártani nekem. Ha azt mondom, Madame Y nem éppen Teréz anya, akkor ő nekiáll és ír egy könyvet, hogy bebizonyítsa, hogy ő igenis az.
Ezen személyek "Levegőtől felhízva, bűzös ködöt árasztva, belülről rothadnak, és bűzös mételyt terjesztenek." Ahogy Milton írta egy kevésbé veszélyes sorozatról a spirituális fejlődés témájában.
A boldogtalan követőikről és imitátoraikról pedig csak annyit, hogy nincs szó, mely kellőképp kifejezné sajnálatomat irántuk. Az egész univerzum értük van, de Sir Palamedesszel ellentétben, ők csodálják. Morális és spirituális önimádat, az illúzió vizeiben szenvednek. Egy barátom, egy nápolyi ügyvéd mesélt nekem különös történeteket arról, hogy-hogy végződnek az ilyen zűrös önimádatok.
Az ördög ravaszságát bizonyítja a módszer, amivel a neofitákat behálózzák a fekete testvérek. Van egyfajta eltúlzott áhítat, ünnepélyes nyelvezet, archaikus szövegek hiábavalósága, tisztátalan oltáron elterülő, hamis fátyla a szentségnek. Mesterkélt színlelés, mi a fennköltség álcája mögé bújik. Maskarába bújtatott középkoriság. A zsargon irodalmiba váltása.
Ezen viselkedés következménye, a humán erény teljes hiánya. A legnagyobb mágus, ha csinál valamit, akkor úgy cselekszik, ahogy egy embernek cselekednie kellene. Különösen, ha szívélyes és szimpatikus tulajdonságai vannak. Az önzetlenség a mágus erős oldala. Itt hibázik a misztikus. Próbálja az alsóbb síkokat beolvasztani a magasabbakba, ám figyelemre sem méltatja azokat, olyan hiba ez, melyet egy mágus sem követhet el.
Gertrúd apáca, amikor rá került a mosogatás sora, mindig elkezdte magyarázni, hogy sajnálja, de akkor épp ment férjhez a megmentőhöz.
Misztikusok százai zárják el magukat teljesen és végérvényesen. Nem csak a társadalmat fosztják meg önmaguktól, mint egészséges munkaerőtől, de elzárják a szeretetüket, jóakaratukat is, és ami a legrosszabb, rossz példát mutatnak ezzel másoknak. Krisztus, karrierjének csúcsán is talált időt arra, hogy megmossa a követői lábát. Bármely mester, mely nem teszi ugyanezt minden síkon, fekete testvér. A hinduk nem becsülik az olyan embert, aki "Sannyasivá" (hasonló a mi remeténkhez) válik, mielőtt teljesítette összes emberi és állampolgári kötelességét. A cölibátus erkölcstelen, és kikerüli az ösvényen elénk álló legnagyobb nehézséget.
Óvakodj azoktól, kik kitérnek az alacsonyabb nehézségek elől, nagy valószínűséggel a magasabb szintű nehézségek elől is inkább elfutnak.
Az ösvény speciális nehézségeit kifejteni, most nincs elég hely, ezért ezekre nem is tértem ki. Minden tanuló, minden lépésnél találkozik csábításokkal, mely a saját speciális gyengeségét tükrözik. Ezért most csakis azokkal a veszélyekkel foglalkoztam, melyek elválaszthatatlanok az úttól, veszélyekkel, melyek az út természetében rejteznek. Soha egy pillanatig sem mondanám senkinek, a leggyengébbnek sem azt, hogy forduljon vissza, vagy, hogy térjen le az útról, de a legerősebbnek is azt javasolnám, hogy alkalmazza saját magán ezeket a korrekciókat: először is ott van a szkeptikus és tudományos látásmód és módszer. Másodszor pedig az egészséges életmód, mely alatt azt értem, ahogy egy atléta, vagy egy felfedező él. Harmadszor pedig, a szívélyes és őszinte emberi kapcsolatok, életöröm, munka, kötelesség.
Ne feledje senki, egy csipetnyi őszinte büszkeség jobb, mint egy tonna hamis alázat, ám egy csipetnyi igaz alázat felér egy csipetnyi igaz büszkeséggel.
Az az ember, aki dolgozik, nem ér rá ezekkel foglalkozni. Ne feledjék Krisztus kijelentését a törvénnyel kapcsolatban: "Szeresd istent teljes szívből, szomszédjaidat, pedig úgy szeresd, ahogy magadat."