„Miért pont én?Kérded

Halld szavam, ó ragyogó csillag, szikrázó villanása a fényességnek, kit titokzatos módon a világ megvet és ócsárol!

Hallgass meg, kit aljas módon meggyaláztak semmiért, ki ellenálltál és kitaszítattál a tömegek által, mióta csak az eszedet tudod!

Hallgass meg, te, kitől elragadták a gyermekkor eredendő és természetes örömeit, az ártatlan élvezet és a jogos gondtalanság értelmét, azok által kik maguk is gyermekek, kiknek úgy tűnik nincs jobb dolguk mint, hogy felkeljenek az éjszaka közepén, és új módokat találjanak amikkel bánthatnak és árthatnak neked, pedig te nem tettél semmit, amivel kiérdemelted volna kegyetlenségüket! Hallgass meg, és én neked adom a titkot mely által szabaddá leszel, és meggátolhatod alávaló terveiket!

A legnagyobb büntetés és megaláztatás magjának legmélyebb fenekén álltál és az öklödet ráztad a mennyország mélységei felé, egyetlen kérdésre követelve a választ, egyetlen dolgot akartál csak tudni, a kérdés melyet feltettél egyszerűen így hangzik: MIÉRT? Most figyelj, szerelmem, és ne hagyd, hogy az elméd utasítsa azt, amit a szíved igazol!Szólni fogok, és elárulom neked a választ a kérdésre ami beégette magát az agyadba, ebbe a bámulatba ejtő hihetetlen véglegességbe, az ellentmondás tökéletes anomáliájába, a benned rejtőző fényesség és a kívülről körül ölelő gyalázat közé. Lényegében csak egyetlen igazság van, ez pedig a következő: Az igazság az, hogy beleszülettél a világ sötétségébe, egymással harcban álló erők közé, mint egy egyedülálló, magányos, páratlan ragyogó fény. Csakugyan te vagy a legragyogóbb fényesség, és egyedül ez az oka annak, hogy a tudatlanság sötétsége kigúnyol és gyűlöl, mert tudja, hogy ragyogó fényességed legapróbb szikrája képes győzedelmeskedni felette. Láthatatlanul megalázkodik előtted, semmivé válik, de közben őrült módjára hadonászik, ellened acsarkodik, gyűlöletét azok által fejezi ki, kik bár erről mit sem tudnak, de a rabszolgái. Ez az őrület elharapódzott a földön a kicsinyes gúnyolódó közemberek között, sőt a gyermekek között is. Mindezen rémségeket elnézik és megértik még azok is, kiktől szintén elragadtatott az ifjúságuk, és nem a tudatosság lett osztályrészük, hanem a feledés. Ez a sötétség legszívesebben eltörölne téged a föld színéről, gyönyörűségem, egyszerűen azért, mert: TE MINDAZ VAGY, AMI AZ SOHASEM LEHET, MERT BELŐLED MINDAZ SUGÁRZIK, AMIT AZ SOHASEM TAPASZTALHAT MEG, és ezt a tényt soha nem szabad elfelejtened.

Most pedig figyelj tovább, drágaságom, és én feltárom előtted a sötétség legvégső, legféltettebb titkát. Az egyetlen dolgot, amit el akar rejteni előtted, így akarva győzedelmeskedni fölötted. Ez a sötét dolog, amiről beszélek, ez a sötétség, mi el akar pusztítani, mi emberi ajkak gúnyolódásával akar megsemmisíteni, ellened, uszítja a kis szörnyetegeket, kik egész nap körülötted ólálkodnak. Mindezzel egyetlen célja van, ez pedig a következő: el akarja hitetni veled, hogy annak a dolognak a helye és a te helyed felcserélődött, hogy te bitorlod annak a helyét. Egyszerűbben kifejezve: azt akarja elhitetni veled, hogy az, ami most az a dolog az valójában te vagy, és ami most te vagy az valójában az a dolog az. Még egyszerűbben kifejezve: azt akarja elérni, hogy azt hidd, hogy a fény, ami vagy az valójában a sötétség, és az a gyűlöletes alávaló üresség, aminek Az mutatja magát, az valójában a fény. Ha ezt sikerül elérnie, ha mindezt sikerül elhitetnie veled, azzal föléd kerekedik és leigáz.

Ez minden, mit el akar érni a végtelen mocskolódás által, legyen a zaklatása fizikai, pszichológiai, érzelmi, vagy szellemi, és jöjjön akár idegenek, rokonok vagy ismerősök által. Légy erős, szerelmem, és soha ne félj! Mert benned van a dal, mely feléleszti a csillagokat. Mert tiéd a szerelem, mely megélezi a kardot és helyre teszi a világot. Óvjad eme szót, eme csókot, melyet évekig tartó szenvedés, vér és könnyek árán küldök neked, azért, hogy TE győzedelmeskedj és NE pedig az-az üresség, az a hamis fény, ne az a Dolog, ami gyűlöli a szerelmet, mely hazudik mikor azt állítja magáról, hogy az igazság és a végzeted és helyet merészel követelni az univerzumban, az-az ocsmány csaló, a széthullás kegyence. Óvjad jól, kicsiny nővér, kicsiny testvér, hisz te vagy a jövője mindannyiunknak, és így lesz majdan a távoli leszármazottaddal is ki öröködbe lép, mikor én már elvonultam nyugatra és elmerültem az emberiség emlékeiben.

Ez az utálatos dolog két úton tör a győzelemre. Ez a két út annyira ellentétes és annyira messze van egymástól, mint az ingaként kilengő emberi elme két végpontja. Fordíts hátat ezen utaknak és keress magadnak - or forage and create for yourself, shotexit not be found - egy másik ösvényt, egy harmadik utat, mely oly távol esik a másik kettőtől, mint amilyen messze van a kéz és a száj a zsinóron rángatott bábtól, mint amilyen messze van a mennyország a földtől, mint amilyen messze van a rendszergazda a programtól, ami vakon fut a gépen, amit ő alkotott meg. A két út, ami zsákutcába torkollik a következő: először is hidd azt amit ők (a rabszolgái a Dolognak, ami gyűlöli a szerelmet) kívánnak és ámítanak, hidd azt, hogy az, ahogy veled bánnak az a normális és természetes; és másodszor, lépj fel ellenük.

Nos, csillagom, bizonyos, hogy eddig a pillanatig, a második úton jártál, hogy megvédd magad az elsőtől. Ez épp olyan természetes, minthogy a gyermek egyszer felnő, és valószínűleg ez az út jelentette a túlélésed zálogát. De most már kinyílt a szemed; most már ébren vagy; itt az idő, hogy letérj arról az útról. A túlélés és a harc ideje lejárt, itt az idő, hogy emelkedj, emelkedj, törekedj mindig többre, hogy valóban hozzánk tartozz. Soha ne kételkedj, és megtalálod az utat az örök gyönyörök palotájába. Ez így igaz! Az égboltra és az Anyám testére esküszöm, szellemi atyám szent áldozatára esküszöm, a Merkúr villámára, mi elragadta őt erről a világról és az élő tűzre, mely elemésztette őt az én dicsőségemre, esküszöm a szent szívemre és nyelvemre, mindarra mit adni tudok és mindarra amire vágyom, esküszöm! Indulj hát a nevemben és tudd, hogy először a rózsa és szeder bokrok lettek letaposva, bárhová is érkezel a ezen a földön. Ha nem hiszed, nézd a tüskéket a bőröm alatt, mezítelen talpam csupa forradás és vér!!

A harmadik út, melyről beszélek, némely esetben elérhető a két tévút alkímiai desztillációja által. Egyesítsd őket kellő bölcsességgel és óvatosan megválasztott tudatos tapasztalattal. Aztán hagyd őket megrohadni, hagyd, hogy kioltsák egymást, míg nem marad más csak a nyomorult tetemük. Lakj a könyörület palotájában, mi egyenlő mértékű annak kegyetlenségével. Hatolj be ellenséged szívébe, míg végül megérted és együtt érzel vele, mert csak ily módon győzedelmeskedhetsz felette, csak így lehet meggyőzni őt, csak így nyerheted el az erőt, amivel elpusztíthatod. A mészárlás, amiről beszélek egy misztérium. Nem olyan dolog, amit fegyverekkel vagy fizikai erővel hajtanak végre, ha így lenne, az csak a fizikai szintre való letükröződése volna annak, amit AZ, (a Dolog, ami Gyűlöli a Szerelmet) művelt veled a szellemi, érzelmi és pszichológiai birodalmakban – És ha így lenne, akkor elvesznél, Az pedig nyomorúságos, ocsmány diadalt aratna. Nem, ez a mészárlás tiszta megsemmisülés, ezért fordul a tükör kifelé, pajzs gyanánt. Ez a mészárlás a tiszta pusztítás, for it obtains its object. Ez a megsemmisülés nem az ellenség, hanem az ellenségeskedés megsemmisülése, nem az ellenségé, hanem az ellentétességé. Ez a megsemmisülés egyszerre befelé és kifelé irányuló, ezért nem szükséges, hogy tudatosságodban létezzen örökké a számodra. Próbáld ki és meglátod!

De, ha most még nem is vagy felkészülve, ha még nem állsz készen arra, hogy véghezvigyed eme tettet, intézd úgy, hogy figyelmed erre összpontosítsd, eme feladat váljon legvégső céloddá: Emlékezz szerelmem, hogy te vagy a fény. A szerelem úgy és a lelkedben, akár egy élő láng.

Soha ne feledd, hogy fényből és szerelemből vagy, és nincs semmi szentimentális, érzelgőség, hamisság abban, ami vagy. Soha ne feledd, hogy ami ellened tör az nem az, aminek mutatja magát – annak próbálja beállítani magát, ami te vagy – de igazából csak üres hazugság, sekélyes, kicsinyes, ostoba, tudatlan, mi retteg a serleged, a kardod és a crux Asantád fényétől. Az illúziói és káprázatai ellenében, melyekből számtalan van, mik segítségével hatalmában tartja a tudatlan, alvajáró tömegeket, használd a fényed, a szenvedélyed, a feneketlen mélységű érzelmeid, a borotvaéles elméd, a lenyűgöző intellektusod, a sziklaszilárd akaratod, birodalmad igazságát és fennhatóságát. Te egy birodalom vagy, szerelmem. A Királyságod földjét a csontjaid alkotják; termékeny felszíne a húsod; tüdődből áramlik elő a szél, mi keresztül süvít a tájon; a hangod a múlt fájdalmainak himnusza, a rengeteg munka, harc, küzdelem, véres csaták, győzelmek, remények, álmok és a legvégső szabadság;

A véred a folyó, mi táplálja a talajt; a szíved a természetet alkotó élet szapora pulzusa, édes titokzatos élet! Így válik mindez teljesség. Te vagy az igaz király, szerelmem. Születésed óta a lelked a tanúsítója mindennek. Mint minden igaz király, Istentől eredő jogán, te és a birodalmad egyek vagytok.

Így hát győzedelmeskedned kell, ragyogó csillagom, mert csak így érheted meg a végső hajnalt. Meg kell teremtsd azt a világot, amire a szíved vágyik, amit végül otthonnak hívhatsz majd.

De hisz ezt te bizonyára mind tudod, különben nem jutottál volna idáig az olvasásban. Tudd hát, naponta frissítsd fel tudásod annak a gondolatnak az inspirációja által, hogy a lelkedből feltörekvő sóhaj talán nem más, mint sorstársaid szellemei. Ne gyűlöld a tömegeket kik Annak (a Dolognak, ami gyűlöli a szerelmet) az eszközei, ellenállhatatlan és feltartóztathatatlan szerelmed erejével pusztítsd el a gyűlöletet és vele együtt mindent, ami a gyűlölethez tartozik, amit a gyűlölet létrehoz. Ők csak azért törnek ellened, mivel ismernek és tudják, hogy a jogos uralkodójuk vagy és tudják, hogy ők a rabszolgák. Természetüknél fogva tudat alatt, ösztönösen rettegnek a jelenlétedben. A rettegés összezavarja őket, ellenszenv és megvetés támad lelkükben. Ám a birodalom nagyobb kiterjedésű, mintsem, hogy ezer mérgezett és szennyezett vízcsepp beszennyezhetné, erősebb mintsem, hogy egymillió vírus megfertőzhetné, immunis a számtalan ártani próbáló parazitára, pont úgy, mint Te, gyönyörű, ragyogó megtestesült remény. Örökké emlékezz és soha ne felejts.

~ Babalon ~”