2010. aug. 18.

Elkészítettem egy interjút, Yliaster Daleth-el, amelyet részletekben fogok leközölni. Ha valaki nem ismerné: mágiatörténész, író és festőművész, több könyvet publikált már.Jelenleg is aktív: ír, fest, alkot híve, gyakorlója a rituális mágiának. Régi motoros ebben a szakmában.Talán annyit még, hogy mi nagyon jó kapcsolatban vagyunk egymással.

-Általánosságban... mi a véleményed a magyar ezoterikus életről?

-Magyar ezoterikus közeg megegyezik az általános világtendenciával. A divatos tanítások, nézetek, elképzelések, teóriák nálunk is azonnal visszhangra találnak. A mai ezoterikus irányzatok többségének a lényege, hogy el kell hinni. Olyan ez, mint a király új ruhája, senki sem látja, mégis mindenki csodálja. Ráadásul manapság hiába mondja bárki is, hogy a király meztelen.
Az ezoterikus tradíciónak mindig exkluzív jellege volt. Az archaikus közösségekben, társadalmakban a vallás elsősorban a népnek szólt, még ha nem is volt mindig közérthető ( aztán persze a nép közérthetővé formálta lásd: "népi vallásosság"). A vallás mögött és felett azonban mindig ott állt az ezoterikus tradíció, amely a kiválasztott keveseké volt, az értőké, a "látóké", a beavatottaké, a mágusoké (a legjobb példa talán India lenne).
A vallás a helyes életre, az erkölcsi értékekre tanítja az embereket, az ezoterikus tradíció viszont egy útként, illetve hídként funkcionál, amely az emberen túlra, az emberfölöttibe visz, és amelyben már nem játszik szerepet az erkölcs. Minden beavatott tudja, hogy a halhatatlanságot és a (végső) szabadságot nem lehet jó cselekedetekkel kiérdemelni. Azt csak kiharcolni lehet. Az ezoterikus úton, a beavatás útján -ugyanúgy, mint a mágiában- csak a győzelem számít, nem pedig annak a mikéntje. (Erről szól a tantra, és ezt tanítja a káoszmágia is.) Ha istenné válsz, senki sem fogja firtatni, hogy miként tetted.
A mai világban viszont az ezoteria elveszítette út jellegét, és még ha őszinte is, legfeljebb vallási pótléknak tekinthető. A legtöbb esetben persze sem őszintének, sem jóhiszeműnek nem nevezhető, mivel szinte minden művelője pénzkereseti lehetőségnek tekinti (bizonyos szempontból még én is). Az ezoteria amúgy csodálatos és határtalan világa jelenleg jórészt (tisztelet a kivételnek) szélhámosok, kóklerek, sarlatánok, megtévesztők és megtévesztettek, megszállottak és beteges hazudozók terrénumává, első számú vadászterületévé degradálódott. Vannak persze mai is elkötelezett kutatói és követői, de ők még véletlenül sem számíthatnak komoly publicitásra. (Bár nyilván nem is vágynak rá, hiszen bekerülni egy közegbe csak ahhoz hasonulva, alkalmazkodni lehet).

- Az un. ezoterikus tanfolyamok is eléggé szép számmal indultak el az országban.

- Az az igazság, hogy nemigen foglalkozom a kérdéssel, és a tanfolyamok világát sem ismerem közelebbről. A válaszom inkább csak általánosságokat, és nem konkrétumokat tartalmaz.
A tanfolyamok gyakran egy hitrendszerre támaszkodva adnak gyakorlati útmutatásokat (ha adnak). A hallgatóktól elvárják, hogy higgyenek azokban a tanításokban, amelyek a tanfolyam szellemi hátterét adják. Ahány hit, annyi féle. A valóság (annak rejtett struktúráját, láthatatlan oldalát, illetve oldalait is beleértve) viszont egy. Melyik hit, melyik metafizika tanítás igaz? A mágusok, ezzel nem foglalkoznak, nem hisznek, csupán elfogadnak bizonyos munkahipotéziseket. A mágus nem hisz, hanem tudni akar. Ha sikerül átlépnünk a határokat, ha "látóvá" válunk, fel fog tárulni a világ igazi arca. A korai buddhizmusnak is ez volt a lényege: hinni, minek? Ha elérjük a megvilágosodást, úgy is tudni fogunk mindent.
Az nem jó tanfolyam, amelyik arról szól, hogy mi van az ajtó mögött, de nem adja át a kulcsot, ami az ajtót nyitja. Persze el lehet mondani, hogy mi van odaát, meséket hallgatni jó, de a kulcs nélkül a mese az csak mese. A mágia útján, (az igazi ezoterikus úton) járók persze elfogadják hogy létezik egy okkult zóna, egy érzékeken túli világ, ami nem valamiféle szubjektív illúzió, hanem létező valóság, de ők nem hinni akarnak ebben, hanem ténylegesen megtapasztalni. Az igazi mágikus tudás csakis és kizárólag tapasztalati tudás lehet.
Igazából nem tanfolyamokra lenne szükség, hanem mesterekre, akik jártak már odaát (ahol az igazság van), és tudják, hogy mit beszélnek. De manapság az emberek többsége beéri azzal, ha valaki mesternek hazudja magát. Az igazi mester az, aki megmutatja, hogyan kell kinyitni kinyitni az ajtót, amit nekünk, magunknak kell kinyitnunk. Az igazi tantrikus mester viszont arra tanít meg minket, hogyan törhetjük be az ajtót, vagyis nem számít a módszer, csak a siker. a káoszmágiának ugyanez a lényege. Ezért mondják a káoszmágia mesterei, hogy "semmi sem igaz" és hogy "minden (módszer) megengedett".
Visszakanyarodva a hit kérdéséhez: ha egy angyalhívő lát egy fénylő lényt, azt mondja: "angyal", ha egy UFO hívő látja, azt mondja: "földönkívüli", ha egy keresztény látja, azt mondja: "Krisztus" , ha egy sátánista látja, azt mondja : "Lucifer" stb. Kinek van igaza? Mindenki azt látja, amiben hisz. Giuliano Kremmerz, a közelmúlt egyik hiteles mestere azt mondta a tanítványainak: "ne higgyetek, szakadjatok el a miszticizmustól és a hit aktusától, jobb tudni, hogy nem tudunk semmit, mint hinni valami nem létezőben" ; "a spiritualizmus költészet, a mi módszerünk viszont tapasztalati módszer" ; "a dolog vagy létezik, vagy sem". Igen, erről van szó; valami vagy létezik, vagy nem, ezen nem változtat sem a hit, sem a hitetlenség. Ha Isten létezik, akkor felesleges hinni benne, ha nem létezik, akkor is. Ha valami létezik, attól nem fog méginkább létezni, hogy hiszünk a létezésében. Ha pedig valami nem létezik, nem fog létezővé válni azért, mert hiszünk benne. Különben is, olyan szánalmas olyasvalamiben hinni, amit más talált ki. Én 16 éves koromban kitaláltam magamnak egy vallást, saját mitológiával, saját istenekkel, saját liturgiával, saját démonológiával, saját mágiával, saját szimbolikával stb. Ez persze csak játék volt, de hát a mágusok is csak játszanak, mint ahogy az istenek is.

- Essen szó a mágikus védelem fontosságáról. Sokan elhanyagolják, vannak akik nem is ismerik ezt a témát, sőt jelentéktelennek tartják, hiszen "ők az ők".

- Igen, mindig, mert soha nem tudhatjuk, hogy mi jön át odaátról. Murphy törvénykönyve szerint, "ha az ismeretlent kutatod, a dolog természeténél fogva sejtelmed sem lehet róla, hogy mire bukkansz". A mágia nyelvére lefordítva, ha olyan lényeket, entitásokat próbálsz megidézni, "áthívni", amelyekről csak megbízhatatlan információid vannak, vagyis lényegében ismeretlenek a számodra, soha nem tudhatod, hogy mivel fogod szembetalálni magad. Nme győzöm hangsúlyozni, ami nyilvánvaló, hogy egy ragadozó, élősködő, vámpírikus természetű univerzumban élünk, ahol a lények folyamatosan energiára és anyagra vadásznak. Ebben a világban minden és mindenki mások rovására létezik. Itt minden és mindenki zabál, bekebelez, felfal, kiszipolyoz... A lények (akár itteniek, akár ottaniak) többségétől persze nem kell tartanunk, de azért nem árt óvatosnak lennünk, hiszen soha sem tudhatjuk...

- Mikor eredményes egy mágikus rituálé?

- Ha igazán hatásos a varázslat, az eredménye igazolja. Főleg, ha többször megismételve is ugyanazt az eredményt produkálja. A mágia egy hagyományokon nyugvó művészet, és egy kísérletekkel igazolható tudomány. De mivel túl sok benne a szubjektív tényező, és jórészt a színfalak mögött zajlik (szerencsére) soha sem lesz belőle egy konvencionális tudományág.
Az idézés akkor sikeres, ha a megidézett lény ténylegesen, látható formában mutatkozik meg a mágus előtt (ami nem jelenti azt, hogy más is láthatja, vagy le lehet fényképezni vagy filmezni), és a parancsai teljesíti. A modern világban ez igen ritkán szokott bekövetkezni, mert ma sokkal áthatolhatatlanabb fal választja el a túlsó oldaltól, mint valaha bármikor. Ezért már a halovány visszajelzésnek is örülhetünk. Ezért van ma a mágia útján járóknak sokkal nagyobb szükségük az elszántságra, a radikalizmusra és egyfajta gátlástalanságra. Ezért mondják a káoszmágusok, hogy minden megengedett, és ezért (is) mondta a mester, hogy "" do what thou wilt".

- Radikalizmusról jutott az eszembe.Gyakorlója vagyok (többek között) az ártó mágiának.Időnként szükségszerűnek tartom az alkalmazását, hiszen van hogy az emberfajtától is védekezni kell.

-Jean Paul Sartre azt mondta, "a pokol a többi ember". A mágia egy út, és akik ezen az úton járnak, a hozzáférhetetlenség, a kikezdhetetlenség, a sérthetetlenség birodalma felé haladnak. Kezdetben azonban végig kell menniük egy hosszú útszakaszon, ahol könnyen bizonyso emberek céltábláivá válhatnak. Az út hosszú, és az úton járók gyakran túl korán veszik le nagukról a páncélt, túl korán kezdik semmibe venni a világot, ahhoz viszont még nem elég erősek, hogy láthatatlanná váljanak, hogy kedvükre átlépjenek egy másik létsíkra. A mágusok, nem törödnek a világgal, de gyakran már a mágia kezdő tanulói sem. A világ viszont nagyon is törődik velük, marasztalni akarja őket, meg akarja menteni a "lelküket". Ez gyakran még ma is így van, de szerencsére máglyákat már nem gyújtanak. Az úton járónak meg kell tanulnia, hogy úgy lépkedjen, mintha vékony jégen járna. Meg kell tanulnia elkerülni a csapdákat, az élet de még inkább az emberi világ kelepcéit. El kell sajátítania a "rejtőzködés művészetét". Ha viszont mégis megtámadják, védekeznie kell, mégpedig mágushoz méltó módon: varázslattal. A mágia világa sok dologban olyan, mint a való világ; pl. abban is, hogy valamit létrehozni, felépíteni jóval nehezebb, mint tönkretenni, elpusztítani. "gyilkolni könnyű" ahogy a krimiírók nagyasszonya mondta.
A mágust soha nem az érzelmei vezérlik. Sem a szeretet, sem a gyűlölet nem befolyásolják tetteit. Ha valakit megöl, azt csak azért teszi, hogy kiiktasson életéből egy zavaró tényezőt. Egyszerűen annyit tesz, mint az az ember, aki agyoncsap egy kellemetlenkedő szúnyogot vagy legyet. (Bár ez utóbbival vigyázni kell, mert lehet, hogy a mester Belzebub, a "legyek ura" küldte, és valami fontos üzenetet hozott).
Az óvatoskodó és babonás new age-esek, gyakran figyelmeztetnek, hogy az ilyen tettek visszaütnek, mégpedig háromszorosan. Én erre azt szoktam mondani, hogy a világ, beleértve annak okkult régióját is, nem Ludas Matyi. Az emberen mindíg saját félelmei, félelem által táplált démonai verik el a port. Ha ezt kiiktatjuk, nincs mitől tartanunk.Nincs olyan, hogy egyetemes igazságszolgáltatás. Az űr hideg, a világ közömbös, az ember egyedül van; "törvény a kiút és megbocsátás nélkül, egyedül erejében vagy gyengeségébe öltözve", ahogy Evola mondja. Az erők, vagy "lények", amelyekkel a mágus dolgozik, sem nem jók, sem nem rosszak, ezek a kategóriák legfeljebb az emberek világára érvényesek. Tartani leginkább a többi embertől kell, bár maga a világ is egy veszélyes üzem, mivel ragadozó, élősködő természete van. Erkölcsi érzéke viszont nincs.

Folyt. köv.

Nincsenek megjegyzések: