Pentagon

„ED Sanders: Kenneth Anger égetett valamit és mindenkire rásziszegett, aki megpróbált közelebb menni. Azt mondta nekem, hogy már járt a Pentagonban hetekkel ezelőtt és elásott valamit ott.

Kenneth Anger: Csak egyszerűen besétáltam. Megfigyeltem, hogy a Pentagon személyzete, hogy öltözködik. Én is úgy öltöztem, mint ők. Sötét kék konzervatív öltönyt vettem fel. Még egy kis amerikai zászlót is tűztem a hajtókámra.

Megtámadtam Marsot, a háború istenét. Még mindig ő az uralkodó istenségünk. Lehet azt hiszik, hogy  Mars egy régi eltűnt istenség az antik korból, akin nevetni lehet, hát ezt felejtsék el. Mars még mindig itt van. Ez nem csak egy vélemény, ezt tudom. Mars egy rémisztő, de ugyanakkor részegítő vízió. Volt egy látomásom Marsról. Bizonyos dolgokat el kell végezni az év bizonyos időszakában, és akkor megjelenik. Körülbelül 500 láb magas, nem túl jóképű, de nagyon erős. Páncélt hord, és durva szakálla van. Az összes isten közül  neki van a legádázabb tekintete. Mellette   

Jupiter erőtlennek tűnik. Ám Mars bizonyos módon gyerekes. Ezért van az, hogy olyan nehéz vele. Imádja a vérfürdőket. Ez a mániája. És nagyon jó benne. Folyamatosan azon dolgozik, hogy új módokat találjon, hogy tehet rettenetes dolgokat az emberi fajjal. Ez a szórakozása. Ő a háború istene. Azóta itt van, mióta az emberiség törzsközösségekbe rendeződött.  A háború az emberállat  

egyik legkedveltebb tevékenysége. Bármilyen okból, néha jó, néha rossz okból, de már ezt tesszük

amióta barlangokban laktunk. Persze vannak szükséges háborúk is. Például a másodig világháború.

El  sem tudnék képzelni jobb okot a háborúra, mint a nácik ellen harcolni. De Marsot nem érdekli az, hogy fair legyen. Ő a vérontást kedveli, és ő egy olyan erő, ami a mai napig aktív a világban. Freud valószínűleg tudatalattinak hívta volna, vagy valami ilyesmi, de én úgy gondolom, hogy ezek 

létező, élő entitások. Nem úgy élnek, mint az emberek. Ők valamiképpen felettünk léteznek, mert sosem halnak meg.

Úgy tűnik, hogy a férfiaknak, a nőknek kevésbé, nagy problémájuk van Marsal. Az idők kezdete óta

a legtöbb katona mind férfi volt, és még most is az. A Pentagont is férfiak irányítják. A Pentagon maga is valamiféle okkult alakzat, mint az ötágú csillag. Pogány vagyok. Mars rám nincs ijesztő hatással, mert megismertem őt, mit egy élő és létező entitást. Csak mert Mars annyira erős, az még nem jelenti azt, hogy mindent neki kell adni. A helyén kell kezelni. „Rendben van öcsém, nyugodj le.

Nem te vagy az egyetlen csillag az égen. Elég ebből már.” Valahogy így.

Így hát bizonyos értelemben megtámadtam Marsot.

Volt egy térképem a Pentagonról. Bementem minden szobába, mindenhol ott hagytam valamilyen

jól látható helyen egy talizmánt, amit egy pergamen lapra írtam fel. Minden darabot külön, személyesen készítettem el, Crowley talizmánjait felhasználva. Biztos vagyok benne, hogy a pentagonban senkinek még csak lövése sem volt, hogy mit jelentenek. Nem volt rajt semmi olyasmi, mint, hogy „a háború rossz.” Még csak angol szavakat sem használtam. Arra biztos rájöttek, hogy valamiféle okkult dologról van szó. Tudtak ezekről a dolgokról, van nekik egy referencia gyűjteményük.

Végig jártam minden szobát és nem álltam meg, amíg mind a 93 talizmán el nem fogyott. 93-t készítettem, mivel ez a szám szent Crowley rendszerében. Aztán szépen kisétáltam. Nem voltam feltűnő. A biztonsági őrök kedvesen néztek rám, mintha mi mind vigyáznánk egymásra. Ha elkaptak volna és megbilincselnek, az nagyon kellemetlen lett volna. Nem úgy akartam tölteni az időmet Washingtonban. Jegyem volt az operába arra a hétre.”