Három-hat évesen, meghatározatlan időközönként feltűnt a szemeim előttem egy fekete alak látványa. A családom úgy emlékszik vissza, hogy "fekete ember"-nek neveztem el őt, akkori egyszerű gyermek agyammal. Nagyon homályosak az emlékképek róla. Hol kintről az ablakon át lesett be rám, máskor a lakásban láttam feltűnni. Szerencsémre az utóbbi élmény nagyon ritkán történt meg. Inkább kintről, tisztes távolságból láttam vizslató szemeit. Nagyon féltem tőle. Nagyon. Aztán ahogy nőttem, annak a látása megszűnt.
Huszas éveim elején kezdett el újra foglalkoztatni a démon személye, az abban az időben, számomra nagy spirituális tekintélynek számító egyik illetőnek nekiszögeztem a kérdésem, hogy szerinte mi lehetett ez? Ő erre nem tudott válaszolni. Azóta sok idő eltelt, sok mindenen keresztül mentem, és hopp...újra feljött bennem váratlanul ez a megoldatlan helyzet. Na de hogy kezdjek hozzá, hogy kiderítsem ki jelent meg az életemben. David adott egy jó tippet: mi lenne ha elvégzenék egy erre irányuló rituálét?
Visszavonultam a szokásos zárt helyemre. Az oltárra tettem egy fekete gyertyát, raktam egy faszén darabot a sárgaréz égető edénybe, elhelyeztem a rituális tőrt és a kelyhet a megfelelő pozícióba, előkészítettem a füstölőket, felállítottam a démoni jelekkel ellátott, speciálisan előkészített fekete tükröm, és elfoglaltam a helyem a démonikus paktumok körében. Meggyújtottam a fekete gyertyát, és a szenet. A szokásos előkészítő lépéseket követően, elindítottam a rituálé hívás részét. Jóval később, mivel a szén nem váltotta ki a hozzáfűzött reményeimet, a szenet eloltottam, és a füstölőket meggyújtottam. Egyből megjelent a megszokott atmoszféra. Igyekeztem a tükörre összpontosítani, és arra kértem a démont, hogy a tükörben öltsön alakot számomra. Kértem, árulja el a jelét és a nevét. A hívás kb. 1 órán keresztül zajlott, aztán a tükörben vöröses, szabálytalanul rendeződő háló rendszert és rendszertelenséget láttam, alakot semmiképpen. Váratlanul erős, de nagyon rövid idejű gyermekhangú párbeszédet hallottam.
Egyik így szólt: igen! erre a másik gyermek hang rögtön rávágott: nem !
Kicsivel később bevillant a fejemben egy szimbólum, amelyet rögtön le is rajzoltam a naplómba. Ezt követően lezártam a rituálét.
David-nek elküldtem a kapott jelet, kikértem a véleményét. Szeretem leellenőrizni a dolgokat. David azt válaszolta, hogy furcsa egy energiát érez rajta, angyali entitásnak tűnik, viszont démon is lehet. Lehet hogy az angyali jelenés csak álca, és valójában egy démon van mögötte. Erre mosolyogva azt válaszoltam vissza, hogy igazad van David, csak elfelejtettem elmondani neked, hogy úgy kértem a démont, hogy számomra kellemes formában jelenjen meg a szemeim előtt... Ezt David nagyon jól megérezte!
Már csak a név kiderítése volt hátra, de csak két nap múlva hajtottam végre újra a rituálét, hagytam hadd ülepedjen bennem ez a dolog. Vártam még valami jelre, vagy érdekes történésre. Persze, a két rituálé közötti időtartamban nem történt semmi. A démon nevére irányuló sikeres rituálét követő napon, jött a megerősítés. Megrendeltem az egyik képzőművész ismerősömtől egy több darabból álló, a kívánságom szerint összeállított és festett, a rituális mágia szertartásakor használatos tárgyakat. A képzőművész ismerős megkérdezte tőlem:
- Figyelj! A párom aggódik, és kérdi tőled, hogy ezek a tárgyak nem hoznak balszerencsét a házra, vagy az életünkre?
-Miért? A párod ilyen babonás?- viccelődtem vele, és láttam az arcán, hogy nem erre a válaszra számított.
- Te, gyermekkorában időszakonként, valami sötét alakot látott, és borzasztóan félt tőle. Volt amikor a háta mögött tűnt fel...
Talált-süppedt! Az ismerősnek egy szóval sem említettem a mire készülök, és mire jutottam. Véletlen egybeesés lenne? Pont most ?! Ugyan már !
Ahogy visszagondolok a kisgyermekkoromra, az egy nagyon szép időszaka volt az életemnek. Igazi, felhőtlen kor volt, sok játékkal, bandázással, és ami akkor kellett. Fantasztikus nyaraim voltak, bár minden évszakban várt valami csoda. Ha a démon elakart volna pusztítani, akkor simán megtehette. De nem történt velem baleset, soha nem tört el a lábam, a karom. Volt egy kutyaharapásom, akkor is nagyobb volt az ijedelmem, mint a sérülés nagysága, ahhoz képest, hogy rá egy héttel az egyik unokatestvérem karját egy kuvasz kapta el, és feltépett egy darab húst, úgy, hogy varrni kellett, máig is látszik a nyoma.
Nem hozott semmilyen rosszat ránk, nem lettem betegesebb és szerencsétlenebb a találkozásokat követően.
És csak úgy nem jelennek meg, semmilyen ok nélkül, fölöslegesen. Ha nem támadott, akkor más nincs kizárásos alapon: védett valamitől. Megjelent egy őrdémon az életemben. Van akiket ez a téma megoszt, tudom azt is hogy bizonyos körökben nincsen erről szilárd álláspont. Én is keresem a választ, sőt lehet hogy a blog olvasói között is van olyan, aki átélt valami hasonlót. Mindenesetre szembe kell nézni az okkult problémákkal is. Mindenkinek ott van a lehetőség, kibontani a múltjának bizonyos titokzatos dolgait.
Én is ezt teszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése