A régi kultúrákban a misztériumok mélyre nyúló befolyást gyakoroltak az emberek dicséretére. Néhányukat népük legjobbjai közül inspirált a misztérium és figyelmet szentelt neki, ami őket illette.
A múlt tapasztalatai nagy értékűek, ahhoz, hogy a válaszokat, amiket ma fedezünk fel, megkérdőjelezzük.De elegendő-e ez?
Tényleg csupán azok az úgynevezett okkult fenoménok, akikkel mi egy szeánsz alkalmával oly hatásos módon találkozunk, akiknek titkait még nem fejtettük meg.
Ebben a könyvben az okkult fenoménokkal fogunk foglalkozni. A kérdés: Okkultizmus – mi ez egyáltalán? – szintén jogos.
Fenoménok, mint ektoplazma, pszichometria, tisztánlátás minden megjelenési formájában, telepátia, jövőértelmezés, misztikus tapasztalatok, transzok, hipnózis, szuggesszió és autoszuggesszió, a fizikai halál túlélése, és végül a szellemi betegség bizonyos formái, mind megérdemlik az okkult megnevezést, és nem magyarázhatóak a többi vizsgálódási módszerrel és azok precíziós műszereivel. Ezért mind ezek közül az okkult tudományok körébe tartozik.
Az okkult tudomány tudományos szemszögén kívül van még egy másik is: annak belső tapasztalása. Ha valaki feltárja szívét az alaptételeknek, kinyílik az ajtó az ismeretlenbe, és mindenki, aki azon igyekszik, hogy teljesítse a feltevéseit és kész vállalni a kockázatot, az megtapasztalhatja ezt.
Az erők, amiket a régi rituálékkal hívtak elő, mint azelőtt is, rendelkezésre állnak, aki tudással, hittel és bátorsággal keres, hamarosan megtalálja.
Ha még is megkockáztatjuk ezt a kalandot, nem szabad elfelejtenünk, hogy a régi rituálék egy vallás részei voltak, és hogy a régi misztériumiskolák egy beavatottja sem gondolt még álmában sem arra, hogy eggyel csak úgy össze-vissza kísérletezgessen, csak azért, hogy kíváncsiságát vagy vonzódását a csoda iránt kielégítse. Csak akkor fog tisztelettel ezekhez a fenoménokhoz közelíteni, ha személyiségét/karakterét már alávetette egy szigorú vizsgának. Amikor ezt a fennkölt ideált ideiglenesen hatályon kívül helyezte, keletkezik a falloszkultusz és a fekete mágia.
Ha az okkultizmus mélyebb rétegeivel akarunk foglalkozni, nem szabad azt intellektuális kíváncsiságból tennünk – mivel csak a külső formáját ismerhetnénk meg. Az okkult ösvény nem tanulmányozandó tárgy, hanem az életvezetés egy fajtája. Csak ha van odaadás és áldozatkészség, csak akkor fordul el a kulcs a kastélyban misztériumokhoz kapujához, és csak, ha úgy közelítünk, mint a korábbi idők okkult tudományának beavatottjai, fogjuk megtalálni azt, amit ők már felfedeztek. Nem elegendő, ha csak a céljaikba vetjük bele magunkat, amint az emberek az munkájuk/hivatásuk érdekeibe. Értük kell élnünk, úgy mint egy spirituális eszméért. Csak egy motiváció képes minket biztosan/biztonsággal átvezetni az asztrális tapasztalás labirintusán: a vágy a fény után a spirituális fejlődés ösvényén, ami az istenivel való egyesülésben ér véget. Ez a misztériumok célja, és csak ha ezt a célt keressük, akkor fogjuk a legmagasabb fokot elérni.
Az okkult tudománynak lehetnek igen hatalmas kihatásai, és sokakat, akik ebbe tapasztalat nélkül kockáztatnak, megóv gyakran a tapasztalatlanságuk. Ha próbálkozásaiknál sikerük lett volna, az eredmény alapjában rezdítené meg tisztítatlan és képzetlen lényét. Csak azért mert az energia nem jött át, maradt el a katasztrófa. Ha a misztériumokhoz biztos talajon akarunk közelíteni, azt a spirituális megújuláshoz vezető út egy részeként kell megtennünk. Csak ha alávetjük magunkat annak szabályainak és az alacsonyabb ént a felsőbb énnek áldozatként felajánlottuk – és ha ezt az áldozatot elfogadták – csak akkor mélyedhetünk bele az okkultizmus nézeteibe, amik normális esetben a keresőkhöz vonzódnak.
Az elöljáróságtól vezérelt kérdéseinkre csak a spirituális megvilágosodásban találunk választ. Okkult tudomány, helyesen értve, egy kapcsolat a pszichológia és a vallás között. Ez közvetít egy spirituális, hozzáférést a tudományhoz és egy tudományos hozzáférést a spiritualitáshoz. Ha helyesen értjük meg azokat a tapasztalásokat, amiket nekünk közvetít, úgy egy fokozatos közelítést hoz létre a racionális gondolkodástól, ami az öt érzéktől függő, a spirituális intuíció direkt észleléséhez. Az okkultizmusnak sohasem szabad, hogy saját maga legyen a célja, hanem egy széles horizontot kell hozzáférhetővé tennie, ami annál távolabb mozdul, minél közelebb kerülünk hozzá. Ne felejtsük el: Még az anyag világában vagyunk. Mégis felbecsülhetetlenül sokrétű lehetőséget kínál. Ha ismerjük a filozófiáját, birtokunkban van a kulcs a tudomány felismeréséhez és ez egy kiegyenlítődés a misztika eksztázisához. Talán találunk a rituális mágiában egy felbecsülhetetlen segédeszközt a szellemi betegségek bizonyos formáihoz. A pszichoanalízis megmutatta, hogy ezeknek nincsenek fiziológiai okai. Ezen a ponton tud az okkultista a dolgok észrevétlen oldaláról való ismeretivel igencsak segíteni a pszichológusnak.
Az okkult tudomány egy szent tudomány, tiszteletet érdemel. Még mindig őrzi az angyal kardjával (pallosával) a misztériumokhoz vezető kaput, és csak ha a lelkünk megtisztult, és ismerjük a jelszót, akkor kérhetünk beeresztést. Minden tanulónak, aki okkult dolgokkal foglalkozik, eljön az idő – előrebocsátva, hogy érdeklődése elég erős – ahol az elképzelései, amelyek foglalkoztatják szellemét, fokozatosan befolyásolják. Az ismeretlen világ, amiről olvasott, lassan felmerül a tudatosságának horizontján, és a megfoghatatlan megfogható lesz. A szellem senki-földjén időzik, most kétfélét kell tennie/kétféleképpen kell cselekednie, és azt gyorsan: visszahúzódni a testébe, mint egy nyuszika az odvába, vagy gázt adni és a magasabb tudatállapotba lendülni.
Egyet semmiképp sem szabad tennie: a fantázia földjén megrekedni, a tudatalatti és a „tudatfeletti” határán. A határ az őrülethez közel van.
Ha mégis a felsőbb tudat kapuja előtt áll, várni fogja őt az angyal a küszöbön és fel fogja tenni az ősrégi kérdést. Csak, ha azt megválaszolta, léphet át. A kérdésre a válasz nem sibboleth [ószövetségi jelszó], ami egy titkos szövetségbe való bebocsátást szerez, hanem egy igen értelmes kérdés egy idegen számára, aki az ajtón kopog: „Mit akarsz?” A válasz erre a kérdésre nem a tudástól függ, hanem a kérelmező karakterétől. Ha a válasz helyes, ebben az esetben az út megnyílik előtte, ha a válasz helytelen, meg kell találnia a visszautat a Földre – és ez se nem szórakoztató, se nem biztonságos vállalkozás.
Az okkultizmussal való foglalkozás azt jelenti, hogy az ismeretlen erőművével kikezd (szóba áll). Talán nincs kézzelfogható eredmény arról, hogy létrejön egy kapcsolat, mivel a testünk nem-vezető/uralkodó anyagból van alkotva, vagy mert a kétség nem enged a vizsgált fenomén igazságához. Tudás és erő a két fényív (fénycsóva), és ha ezek ketten összefüggésbe kerülnek, akkor folyik az energia. Erő nélkül egy ember tudja tanulmányozni a szent tudomány, de nem fog semmi kijönni belőle, amíg az ember tudás nélkül képtelen lesz, erejét bevetni; azonban ha mindkettő – tudás és erő – rendelkezésre áll, csak idő kérdése, amíg a megvilágosodás egy gondolata, mint egy villám, engedi felismerni a belső élet jelentését, és a kapcsolat létrejött. Ez az ember, legyen jó vagy rossz, össze van kötve az ismeretlen erőművel. Az okkult tudomány se nem jó, se nem gonosz, ez csupán attól függ, hogy hogyan használják. Ezért olyan fontos, hogy ezt a területet a helyes beállítódással közelítsük meg: a szív tisztasága, hajlam/készenlét a tanulásra és a növekedésre.
Az okkultizmus nem gyerekjáték, és pláne nem hülyék által is kezelhető. Kitartóképesség és tisztaság szükséges, de mindenki, aki mélyebben belehatolt a titkokba, egyöntetűen magyarázzák: Ez nem egy táncoló lidércfény a mocsárban, hanem egy biztos, habár kalandos ösvény a fénybe.
Dion Fortune
Tulajdonképpen Violet Firth, 1890-ben született Londonban, ahol 1946-ban halt meg.
Ő ma az ezotéria területén a 20. század vezető személyiségének számít. Könyvei a különböző aspektusokhoz a „Dinge zwischen Himmel und Erde” (Dolgok Ég és Föld között) megérdemelt reneszánszukat élik napjainkban. Amikor 1946-ban meghalt, egy ezoterikus kört hagyott maga után, ami még ma is felismerés szerint és a régi és modern titkos tanok tudása szerint tevékenykedik.
Élete alatt elutasította a sarlatánkodást és az anyagi értékeket, és teljesen eltöltötte az őszinte kívánság, hogy minden olyannak segítsen, aki az igazságot kutatja.
Tanulmányozta Freud tanait, mégis később C.G. Jung felé fordult, akit magasra értékelt. Írásaiban megtalálta a titkos tudást, ami megfelelt szemléleteinek. Évekig dolgozott Londonban a Brunswick Square-n az belgyógyászati-pszichológiai klinikán, ahol a betegeit a pszichoanalízis alapján gyógyította.
Eme tevékenysége során került kapcsolatba a teozófiai társulat tanítványaival, ami akkor élte virágkorát. Néhány eme tanításhoz erős vonzódást érzett. Értékelte Helana Petrowna Blavatsky munkáját, mégsem találta meg eme társaság északi irányzatában azt, amit keresett.
Később belépett a „Hermetic Order of the Golden Dawn”-ba, azonban a belső viták után elhagyta azt és 1922-ben férjével Penny Evans-sal megalapította a Society of the Inner Light-t, ami a magasabb létszintekhez való kapcsolatokkal foglalkozott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése