Schrödinger szörnyetege

„Tegyük fel, hogy van egy macskám. Ezt beteszem egy ketrecbe, és a ketrec mellé odateszek egy radioaktív készítményt, amely percenként 50%-os valószínűséggel bocsát ki egy alfa-részecskét. Egy számlálót is odateszek, ami egy percre bekapcsol. Ha ez alatt a perc alatt jön egy alfa-részecske, akkor a számláló megindul, kinyit egy kis ajtót, bejön egy kémiai méreg, amitől a macska meghal. Ha pedig nem jött alfa-részecske ebben a percben, a macska életben marad. Én ezt nem figyelem. A kísérlet végén a macska állapotfüggvénye olyan, hogy a macska egy fél valószínűséggel él, és egy fél valószínűséggel halott. Heisenberg szerint – mondja Schrödinger – ha most hirtelen ránézek a macskára, attól a tekintettől a macska tényleg meghal, vagy a macska tényleg megél. Hát kérem szépen – mondta Schrödinger –, én ebből egy szót sem hiszek. Ez így nem lehet.”


No és mit szól mindehhez a macska?
Tegyük fel, hogy igaz, tényleg az ember teremti meg a saját univerzumát. (ebben kb. 80%-ban hiszek.) De a kísérlet kihagyja a számításból a macskát, és nem tételezi fel azt, hogy a macsek szintén megteremti a saját realitását. Vagy mi? Vajon a kapszula állapotát befolyásolja az, hogy a kísérletet végző milyen eredményt vár? Lehet, hogy a mi életünk is egy ilyen 50-50%-os lehetőségtől függ épp most is. Lehet, hogy az, hogy életben maradunk, vagy meghalunk attól függ, hogy valaki ránk néz valahol, és mit talál? Vagy mit akar látni? Egy élő, vagy egy halott embert?

Az idézet forrása: http://hu.wikipedia.org/wiki/Schrödinger_macskája

Corvus et columbus

Neked íródik a dal,

Hozzád szól a rím.

Nevedet kiáltom az éjszakába

SZERETLEK SVYLAH R’HIN!

Rá vakító arany sugarai lassan sötétvörössé szelídülnek, miközben eltűnik a látóhatár mögött.

Az égen megjelennek a lelkek vibráló fényei. Lassan, egymás után bukkannak elő, szelíden pislákolva, körülveszik a ragyogó holdat. Telihold van. Fénye bevilágítja az éjszakát.

Nem félek!

A Fehér Istennő uralja a világot. Tudom.

Kacagása belehasít az éjszaka csendjébe.

Nem hallod?

Minden teremtmény összerezzen e hang hallatára. Tekintetüket az égre emelve üdvözlik az Élet és Halál Úrnőjét.

Imádom Őt!

Az úrnő ott van mindenhol és mindenben. Ő a csillagfényes nyári éjszaka, és ő a hóborította kopár, téli táj.

Ő a pusztító láva és a meleget adó tábortűz lángja.

Ő az ételben az íz és a szomjoltó édes forrásvíz.

Ő a tél és a nyár.

A szél és a báj.

A csend és a zaj.

A rend és a baj.

A fény és a setét.

A mély és a sekély

A zene és a tánc

A szabadság és a lánc.

A csók és a harapás.

Az ülés és a szaladás.

A kín és a kéj.

A szín és az éj.

Ez mind Ő! Ez mind Ő! És még több, még több!

Bőrének színe a sápadt holdé. Haja a tejúté, de nézz bele a szemébe, és megláthatod a semmit kitekinteni.

Óvakodj!

Légy felkészült és alázatos! Légy bátor és eltökélt! Légy telhetetlen a szerelemben! Kivételes az, ki élvezheti az Ő szerelmét.

Szüntelenül. Minden nap, minden egyes nap tégy meg egy lépést felé, és többé nem kell félned attól, hogy elbuksz.

Időtlen idők óta keresed de nem találod, pedig mindig is itt volt, de rejtőzködött. Most előlépett az árnyékból, mert eljött az idő. Nézz csak körül! Hát nem látod a fényt?

Az óra ketyeg. A mutató a tizenegyesen áll. Mozdulj!

Ő mindenek anyja. Ő az ki világra hozza a dolgokat. Csak a hívásra vár. Várja, hogy gyermekei visszatérjenek hozzá a szerelem útján. Ha úgy érzed felkészültél, ha úgy érzed indulnál, akkor tudnod kell, hogy nem találod őt a 69 birodalmaiban. Ő az ki fellebbenti a fátylakat és kibékíti az ellentéteket. Száma a 82. Alakítsd át a bolonddá! Ez titok A talány, ami megfejtésre vár. Meg kell értened! Kutatnod kell, módokat kell találnod. Az imádat módozatait. Járd a szerelem útját, a harcos útját. Mindig az Ő nevében. Az út rögös, veszélyekkel teli, de minden egyes lépés maga a gyönyör.

Bőre sápadt, akár a hold az égen, sápadt, akár a mozdulatlan halott bőre. Fodros haja fehér színű, akár a friss hó, fehér, akár az éji égen ragyogó tejút. Ha belenézel a szemébe a semmit látod. Ha belenézel a szemébe, megláthatsz mindent. Ő az Élet és ő a halál. Mindezen dolgok úrnője Ő. Ruhája fekete, akár a gyászolóé. Hosszú köpenye vadul lobog a szélben. Hangja dallamos, egyetlen szavára kirügyeznek a fák. Parancsára, édes forrásvíz fakad a sziklában. Haragja pusztító akár a forgószél. Kétélű pallosát magasba emeli úgy csap le büntetésül.

Az igazság nevében!

Senki sem kerülheti el a sorsát. Ez jusson majd eszedbe, miközben térden állva, sírva rimánkodsz, és azt kérded: Miért pont én?

Abban a pillanatban meghallhatod a kacagását.

Az Istennő kardja nem acélból van. Sokkal pusztítóbb erő alkotja anyagát. Eljön az idő majd, mikor elé állsz, s akkor megítéltetsz. Mindenki számára eljön az idő. Hamarosan!

Kardjával lesújt és levágja a nem odavaló dolgokat, levágja a nehezékeket. Megszabadít.

Vékony határon egyensúlyoz. Azt mondod? De hát ő maga a határ!

Negatív-pozitív. Hideg-meleg. Mindez nincs többé.

De nem kell, hogy így gondolj rá. Ő az árnyékban is ott van.

A hegy árnyékos oldala, a holdfényes éjszaka.

Ha rápillantasz, érezheted a lényéből áradó végtelen szeretetet és szomorúságot.

Miért szomorú az Istennő? Azért mert szeret minket és félt minket, mert tudja, hogy habár az akarat ereje ott munkálkodik mindenkiben, nem mindenki képes meghallani azt. Nagyon könnyű elbukni. Hiába rezeg az akart dallama az összes létező frekvencián, az értelem kutyáinak vonyítása elnyomja a tiszta fény dallamát.

A fényét, mely ott ragyog minden emberben. Fényből vagy te is. Csillag vagy. A világ a változásé, növeld hát a fényed! Emelkedj!

Utad során többször találkozol majd a semmi, az üresség alávaló és hitvány szolgáival, akik gyalázkodnak rajtad. Megpróbálnak az utadba állni, megpróbálnak eltiporni, maguk közé olvasztani, de ők gyengék. Lépj át rajtuk! Ne törődj velük. Majd eljön az ő idejük, is, amikor szembe találják magukat az Úrnővel, és kardja lesújt rájuk.

Ha a Fehér Hölgyet keresed, a legjobb idő az éjszaka. Számtalan módja van annak, hogy elérd őt, de a legjobb módozat titka a lótuszvirág fiának jelében lett elrejtve.

Ha felkel a nap, haja vérvörös színben tündököl. Mezítelenre vetkőzik, arany kupáját két kezébe fogja és szörnyű hátasán kilovagol, hogy megrészegítse Ádám fiait.

A jele a bolond, a kör, a nulla, az origó, az út , mely önmagába tér vissza. Másik jele a káosz csillaga. A nagy útkereszteződés. A jelben benne foglaltatik mindaz, amit tudnod kell. Egy pontból indul ki minden, de számtalan irányba tarthat. Rengeteg út van, rengeteg választási lehetőség. Dönts mindig bölcsen, szíved szerint, aztán indulj el a választott úton, míg újabb kereszteződéshez nem érsz.

Ezt jól vésd az eszedbe, ha a szerelem útját járod! Egyik lépést a másik után. Minden nap.

Az üzenet átadatott és leíratatott.

In nomine Lady Death

Amen

Különös álmom volt az éjjel. Egy erdőben jártam. Aztán megláttam Őt. Bőre sápadt volt. Hosszú fehér hajába belekapott a szél. Szólni akartam hozzá, de hátat fordított nekem és az erdő közepe felé suhant, én pedig követtem. Először csak lépésben, aztán futásra váltottam, mert féltem, hogy elveszítem. A végén már nagyon gyorsan futottam. Futottam és tudtam, hogy, ha bele pusztulok is, de utolérem…

Meditáció a bánatról

Mindenki, akit ismerek szenved valamitől. Mindenki akit ismerek fél valamitől, titkol valamit. Mindenkit, akit ismerek egyszer nagyon megbántottak az életben, és fél, hogy ez újra megtörténhet vele.

Az emberek akiket látok magam körül lehajtott fejjel élik az életüket. Mert valaki mindig bántja őket. A szülő, a főnök, vagy valaki, akiről úgy képzelik, hogy felettük áll ezen a képzeletbeli ranglétrán.

Feljebb nézek és megnézem azokat, akik bántanak, megaláznak másokat.

Sérült, önnmagukba rejtőző kis embereket látok, akiket valamikor valakik, nagyon bántottak, vagy folyamatosan bántanak.

Még feljebb nézek a képzeletbeli ranglétrán, de nem változik semmi.

Van egyáltalán kezdete ennek a folyamatnak, ennek a bánathullámnak? Vagy jobb kérdés, van-e vége? Megáll-e valahol? Lesz olyan, aki azt mondja, most már elég, itt véget ér most.

Csak a rossz dolgokat lehet ilyen módon tovább adni, vagy a jó kedvet, az örömteli dolgokat szintén tovább leht passzolni, mint egy labdát?

Egyszer találkoztam valakivel, akiről azt mondták, hogy mindig őszinte, sohasem hazudik. Mindig, mindenkinek megmondja azt, amit gondol. Nagyon bátor felfogás ez a mai világban, ahol, ha valaki elmondaná az öszinte véleményét a főnökének, akár az állását is elveszítheti.

A kérdés rögtön adott. Érdemes-e olyan álláshoz ragaszkodni, ahol nem leht nyíltan beszélni?

Mert mitől is félünk? Hisz valójában ezek a kis önjelölt diktátorok nem tudnak nekünk ártani. Az igazság az, hogy ők is félnek. Jobban mint más. Mert képzelt hatalmuk van, ami valójában illúzió, de a számukra valós, és félnek, hogy elveszítik.

Amikor először találkoztam ezzel az emberrel, nem értettem, hogy képes arra, amit állítottak róla, hogy képes mindig igazat mondani.

Most már látom, hogy nem is érdemes másképp élni.

A lakásban, meghatározatlan időközönként fel-fel bukkan egy-egy rózsabogár (Cetonia aurata). Mindig csak egy, sosem kettő, vagy több. Ennek már igencsak jó ideje, a mai adagot lefotóztam, egyszerűen nem tudtam róla eléggé éles képet készíteni, azért olyan amilyen. Mindenesetre, nagyon szép rovar fajta.