Egy élő Fa vagy növény birtokában van egy Géniusz, vitális szellem, körülöleli az ő totális okkult ereje, materiális értékei, a faj tudása, és hozzá kapcsolódik a Földhöz, és más birodalmak, más növényeihez. Benn van az ő Géniuszának titkos szíve, ott ünnepel egy kimondhatatlan tökéletes hangon, és hordozza páratlan erejének iratát. E földöntúli muzsika visszhangozza az Első Kert idejét, mikor minden fát egy bölcs angyal földelt szent talajba...
Ajánlom mindazoknak Daniel A. Schulke: Viridarium Umbris című művét, akik vonzalmat éreznek a Zöld Művészethez. Nekem segített bizonyos entitások kapcsolódási pontjának megtalálásában, így a rituálé felépítésében.

Kiadja a XOANON
www.xoanon.co.uk

Egyszer egy zen mester azt mondta, hogy a samadhi az valami olyasmi, mint amikor két dolog szinte egyé válik, és tökéletes összhangban mozog egymással. A tapasztaló és annak, amit tapasztal a tánca. A tudó és a tudás tánca ez.

Képzeljünk el egy lovast, ahogy nyargal a prérin. A ló és lovasa tökéletes összhangban van, és mindketten nagyon boldognak tűnnek.

Igen ám, de én úgy gondolom, hogy amikor létre jön ez az állapot, a tapasztaló és a megtapasztalt világ összhangja megszólal, akkor létrejön egy fordulás, egy csere, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy a tapasztalás az, ami meglovagol minket és mi vagyunk a lovak, amit megülnek.

És vágtatunk…

Mi a valóság?

Lehet azt hiszed, hogy ami körül vesz, az a jól megszokott életed, az a kőbe vésett valóság, de elég egy rossz pillanat, hogy minden lángra kapjon és hamuvá váljon egy perc alatt.

Lehet, azt hiszed , hogy híres ember vagy és rajongók milliói éltetnek, de aztán egy nap arra ébredhetsz, hogy senki vagy, hogy senki sem ismer, és az életed egy kutyáénál is kevesebbet ér.

Lehet, hogy tudós vagy, aki éli a mindennapjait a jól ismert racionális világában, ahol mindennek megvan a maga helye, aztán egyszer csak azt veszed észre, hogy minden megváltozott, már senki és semmi sem olyan, mint volt. A racionalitás a múlté, az égből pedig isten szeme figyeli minden mozdulatod.

Lehet, hogy egy nap rá kell ébredned, hogy a világ körülötted csak egy jól felépített díszlet, ami csak arra szolgál, hogy ne fogj gyanút, ne lázadj , hű szolgája légy a rendnek, hogy, nehogy még csak a gondolata is felmerüljön benned annak, hogy valójában fogoly vagy.

Az életed egy csapda, a valóság pedig egymilliószor törékenyebb és képlékenyebb, mint az álmok.

Ébresztő!

Ma a Duna tv 22:30-kor vetít egy ismeretterjesztő filmet Philip K. Dick életéről, amiben barátai és közeli hozzátartozói mesélnek arról, hogy milyen ember is volt a valóságban, a huszadik század egyik legnagyobb írója.

Coinann

Carnivale

A Carnivale, 30-as évek Amerikájában, a gazdasági válság ideje alatt játszódó misztikus sorozat. Főszereplője, egy különleges képességekkel rendelkező fiú, aki egy cirkuszhoz csapódik, és velük folytatja az útját. Furcsa, nem egyértelmű figurák, lassan kibontakozó történések jellemzik. A percről-percre változó, akció dús filmekhez szokottak számára nem ajánlom.

Az első részét itt megnézheted:

A mágikus rituálé végrehajtásakor, a szokásos kellékeink mellett, plusz adalékként kibővíthetjük még zenével is. Számomra, a legjobb zenei aláfestést a természet hangjai adják. Az ég dörgése, a szél fújta fák suhogása, az eső egyenletes kopogása, a madarak csicsergése, vagy a tücskök ciripelése kísérik a rituálémat. Szeretnék veled megosztani egy gyöngyszemet, hogy hallgasd és (esetleg) alkalmazd:
http://plunder.com/03-Wilderness-Rainshower-mp3-download-a514517d62.htm

Malkuth néhány összefüggése

Neve magyarul: Királyság
Istennév: Adonai Ha-Aretz
Arkangyal: Sandalphon
Angyali rend: Ashim
Spirituális tapasztalás: A Szent Védangyal látása
Elem: Föld
Tarot kártyák: a négy tízes
Kép: koronát viselő, trónon ülő nő

Yesod a Malkuth-ban

http://www.evocationmagic.com/

Egyik kedvenc fórum oldalam, amelyet szeretnék a figyelmedbe ajánlani. Itt különféle véleményeket olvashatsz mágiával foglalkozó könyvekről, gyakorlati tapasztalatokról és a többiről...

"Az emberek 99%-a folyamatosan arra a következtetésre jut, hogy igaza van, vagy igaza volt. Akármiről van/volt is szó."


Ismeretlen szerző idézete...
valahonnan a világhálóról....

Ab ovo

Az utóbbi időben eltűntem egy kicsit. Nem írta semmit, nem szóltam hozzá semmihez, nem hallattam a véleményemet. (sokak szerint jobb is. Nem mondom, hogy nem osztom a véleményüket)
Hol jártam, mit csináltam?
Tanultam.
Próbáltam megtisztítani magam a sok lerakódott szennytől. Évek munkája volt összehordani mindazt, amitől most meg akarok szabadulni.

Visszaemlékszem a kezdetekre.
Nagyon sokáig féltem. Rettegtem mindentől. A kudarctól. A csődtől. Féltem a karmától, a sorstól. Féltem isten büntetésétől. Féltem attól, hogy minden rossz, ami velem történik, az egy visszahatás következménye, ami azért súlyt engem, mert valamikor valakivel szintén rosszat cselekedtem. Szinte vártam a csapást, és az rendszerint le is sújtott, úgy ahogy kell.
Nem értettem tisztán miért, úgy gondoltam, minden rossz, ami velem történik, az azért történik, mert megérdemlem. Isten így próbál tanítani.
Vártam a rosszat. Számítottam rá.

Érdekes dolog ez, mert a jóval nem törődtem.
Azt mondják, hogy egy bizonyos idő elteltével csak a jó dolgokra emlékezünk.
Vajon mennyi az a bizonyos idő?
Mennyi időnek kell eltelnie, hogy elfeledjük a rosszat és csak a jó emlékek maradjanak meg bennünk? Éveknek? Évszázadoknak? Ezredeknek?

Hát én több év távlatából is csak a küszködésre emlékszem.
Méghozzá azért, mert ez volt a középpontban. A balsorsra fókuszáltam, a félelemre, a megaláztatásra, nem a jó dolgokra. Nem azokat a dolgokat tartottam szem előtt, amik megédesítik az életet.

Miért?

Mert ezt láttam mindenhol. Mert soha nem tanította meg senki, hogy legyek jó kedélyű, hogy lássam a dolgok jó oldalát, hogy legyek optimista, hogy legyek bizakodó.

Ez nem szemrehányás az emberiség felé, ez tény.

Nem hallottam akkor még az önbeteljesítő jóslatokról. Ha a rosszra számítasz, akkor a rossz meg is fog veled történni.

De később is, amikor már kikerültem a sötétségből. Amikor elindultam az úgynevezett fejlődés útján, (tudom, a fejlődés nem a legjobb szó választás, hisz feltételez egy kiinduló pontot, egy irányt, és egy végcélt. Ám itt most pont megfelel.) még akkor is ott volt bennem ez a destruktív hozzáállás.
Csak most a rossz dolgokat egyfajta próbának fogtam fel. Próbáknak, amik elvezetnek az Istennőhöz. Úgy hittem ő próbáztat engem folyton, és az meg sem fordult a fejemben, hogy miért tenné? Hát nem ő az, aki a legjobban ismer? Hát nem a szerelem kapcsol össze bennünket? Talán az édesanyád, vagy kedvesed próbákhoz köti a szeretetét, amit megtagad tőled, ha nem állod ki a próbát?

Nem. Nem hiszem. Már nem. Rá kellett jönnöm, hogy minden baljós, sötét történés hátterében álló homályos alak, az én alakom. Arca pedig az én arcom.
Szóval most újra kezdem.
Nem kell hozzá senki és semmi. Már nem mástól várom a választ a problémák megoldására. Nem mástól várom a megoldást. Nem kell mester, sem tanító.
Hát rabszolga szeretnék lenni talán, hogy mesterre vágyom?
Nem.
Már nem.

Oh te én akaratom! te visszája minden kényszernek, te én kényszerűségem! Őrizz meg engem minden apró győzelemtől!
Te végzése lelkemnek, kit végzetemnek nevezek! Te bensőm és fensőm! Őrizz és tarts meg nagy végzetre!
S végső nagyságodat, akaratom, őrizd meg a végsőig és az: hogy kérlelhetetlen légy, amikor győzöl! kit nem győzött le saját győzelme már!
Kinek a szeme ne homályosodott volna el ezen a mámoros alkonyon! Ó, kinek ne remegne meg a lába s ne felejtene el a diadalban - helyt állni!-
- Vajha kész és érett lennék azon a nagy delelőn: készen s megérve, mint az izzó érc, a villámterhes felhő és a tehén dagadó tőgye:
- készen magamra és legrejtelmesebb akaratomra: íj, mely nyila után eped, nyíl mely a maga csillagára sóvárog:
- csillag, készen és delelőjén éretten, izzó s idvezült az átható, megsemmisítő napsugarak nyilainak csókjától:
- maga is nap és kérlelhetetlen nap-akarat, a diadalban készen a megsemmisülésre!
Oh te én akaratom! te visszája minden kényszernek! kényszerűségem te őrizz meg egy nagy diadalra !

Nietzsche