Az erdő sötét volt, haragos zöldet öltött. Az Istennő benn volt abban a házban, amely előtt, onnan nem messze, egy keskeny, egyenes ösvény haladt el. Azon, az emberek tömött sorban meneteltek, lassan, egyenletes tempóban. Időnként megjelent a tömött sor mellett, egy-egy koponyaarcú alak, és az Istennő háza felé mutatott.
Amikor a szörnyalak a ház irányába emelte a karját, bentről morgás, sziszegés, hangos harci kiáltás hallatszott. Az embereket elfogta a rémület, és félve, lehajtott fejjel, mentek tovább.

***********

Ő egyszer észre vette, hogy hópehely szerű fehér fények hullottak alá lágyan az égből.Felnézett, és a lágy szállingózás, erős fehér záporozásba váltott át, mígnem semmi mást nem látott, csak az őt körül ölelő fehérséget. Körbenézett, a látvány gyönyörű és tiszta volt. Minden körülötte, megszakítások nélküli hófehér tündöklés. Elöntötte a nyugalom, a hála, és megállítatlanul feltörtek a könnyei... elkezdett zokogni...
- De..de... Az Istennő!