2010. febr. 2.
Te végzése lelkemnek, kit végzetemnek nevezek! Te bensőm és fensőm! Őrizz és tarts meg nagy végzetre!
S végső nagyságodat, akaratom, őrizd meg a végsőig és az: hogy kérlelhetetlen légy, amikor győzöl! kit nem győzött le saját győzelme már!
Kinek a szeme ne homályosodott volna el ezen a mámoros alkonyon! Ó, kinek ne remegne meg a lába s ne felejtene el a diadalban - helyt állni!-
- Vajha kész és érett lennék azon a nagy delelőn: készen s megérve, mint az izzó érc, a villámterhes felhő és a tehén dagadó tőgye:
- készen magamra és legrejtelmesebb akaratomra: íj, mely nyila után eped, nyíl mely a maga csillagára sóvárog:
- csillag, készen és delelőjén éretten, izzó s idvezült az átható, megsemmisítő napsugarak nyilainak csókjától:
- maga is nap és kérlelhetetlen nap-akarat, a diadalban készen a megsemmisülésre!
Oh te én akaratom! te visszája minden kényszernek! kényszerűségem te őrizz meg egy nagy diadalra !
Nietzsche
2010. jan. 27.
2010. jan. 18.
Liber resh vel Helios
- Ezen imádatok az A.ˇ. A.ˇ aspiránsai által legyenek végrehajtva.
- Üdvözölje a napot, hajnalban, kelet felé fordulva. Adja meg a fokozatának jelét, majd mondja ki hangosan:
Üdv néked Ra, felemelkedésedben, és üdv néked Ra erődben, ki ott utazol a bárkádban át a mennyeken napfelkeltekor. Tahuti áll az orrban, teljes pompájában, Ra-hoor tartja a kormányrudat. Üdv néktek az éjszaka honából!
- Délben szintén, üdvözölje a napot, forduljon dél felé és adja meg fokozatának jelét, majd mondja ki hangosan:
Üdv néked Ahathoor dicsőségedben, és üdv néked Ahathoor szépségedben, ki ott utazol a bárkádban át a mennyeken a nap útjának közepén.Tahuti áll az orrban, teljes pompájában, Ra-hoor tartja a kormányrudat. Üdv néktek a reggel honából!
3. Naplementekor szintén, üdvözölje a napot, forduljon nyugat felé, adja meg a fokozatának jelét és mondja ki hangosan:
Üdv néked Tum ereszkedésedben, és üdv néked Tum örömödben, ki ott utazol a bárkádban át a mennyeken naplementekor.Tahuti áll az orrban, teljes pompájában, Ra-hoor tartja a kormányrudat. Üdv néktek a nap honából!
- Végül éjfélkor, üdvözölje a napot, forduljon észak felé, adja meg a fokozatának jelét és mondja ki hangosan:
Üdv néked Khephra rejtezésedben, és üdv néked Khephra hallgatásodban, ki ott utazol a bárkádban át a mennyeken éjfélkor.Tahuti áll az orrban, teljes pompájában, Ra-hoor tartja a kormányrudat. Üdv néktek az est honából!
- Ezen invokációk után adja meg a csend jelét, majd hajtsa végre az imádatot, amit a tanítója mutatott néki. Majd pedig burkolózzon szent meditációba.
- Még jobb, ha ezen imádatokkor azt az Istenformát helyezi előtérbe akit imád. Mintha egyesülne ezen imádatok által azzal, mi felette van.
7. Így mindig a nagy munkára fordul a figyelem központja, melynek végrehajtására alávetette magát, és így megerősítve lesz abban, hogy véghezvigye és a bölcsek kövének birtokába jusson, övé legyen a Summum Bonum, Igaz Bölcsesség és Tökéletes Boldogság.
2009. dec. 4.
Pentagram Kisebbik Rituáléja (LBRP)
Érintsd meg a homlokod, és mondd: Ateh
Érintsd meg a mellkasod, és mondd: Malkuth
Érintsd meg a jobb vállad, és mondd: Ve-Geburah
Érintsd meg a bal válladat, és mondd: Ve-Gedulah
Zárd össze a kezeid, a mellkasod előtt, és mondd: le-Olahm, Amen
Fordulj kelet felé, a kezeddel rajzolj fel egy pentagrammát a levegőbe, és mondd: IHVH
Fordulj dél felé, rajzolj fel egy pentagrammát a levegőbe, és mondd: ADNI
Fordulj nyugat felé, rajzolj fel egy pentagrammát, és mondd: AHIH
Fordulj észak felé, rajzolj fel egy pentagrammát, és mondd: AGLA
Nyújtsd ki a karjaidat, a testeddel formázva a keresztet, és mondd:
Előttem van Raphael
Hátam mögött Gabriel
Jobbomon Michael
Balomon Auriel
Körülöttem ragyog a pentagram, és bennem ragyog a hatsugarú csillag.
Ismételd meg a Kabbalista Keresztet.
A rituálét, célszerű memorizálni, és minden alkalommal elvégezni, főleg ha valamilyen gyakorlatba (pl.: meditáció előtt stb.) kezdünk.
Itt egy Youtube-os videó, hogy miként is néz ki ez a gyakorlat élőben:
2009. nov. 16.
Édesvíz Kiadó
2009. nov. 6.
Oldal ajánló
A www.dadamancer.com egy olyan oldal, ahol a szerkesztők a mágiával elért, un. olympiai entitásokkal történt kapcsolatfelvételek eredményeit olvashatjuk.Több mint egy éve nem frissítették, de remélem egyszer újra elkezdik, és olvashatók lesznek az újabb sikereik.Válasz valakinek valahová…

Tudod sosem voltam a szavak embere, és most sem fogom feleslegesen járatni a számat. Csak annyit mondhatok, hogy igazad van. Nincs ha és nincs mi lett volna.
Hogy annak idején ott hagytalak egyetlen igazi oka az volt, amit valahol már akkor tudtam, csak meg kellett még értenem, hogy kettőnk közös útja ott és akkor véget ért.
Ezt aztán ráfoghatod az emberi tulajdonságokra, de minek?
Nincs ezen mit tovább ragozni,
nincs mi lett volna….
Nincs.
Törekvés az egyensúlyra

Az Istennőnek több neve van. Minden neve lefedi végtelen természetének egy jellegzetes aspektusát. Ezért aztán a harcos természetű amazont úgy hívják, hogy ****- A nyugodt, szerető, óvó anya aspektusának a neve, ******. A szilárd, eltökélt, megingathatatlan természet neve, *****, a szépség és a szerelem aspektusának a neve pedig ***** ****.
Óhatatlanul is előfordulhat, hogy az őt kereső ezen aspektusok valamelyikével kerül kapcsolatba, ami jó, ám hosszú távon egy aspektus hatása alatt állni nem kívánt eredményekhez vezethet.
Nekünk egyfajta egyensúlyra kell törekednünk, hogy a fejlődésünk folyamatos legyen. Ha úgy érzed, az után, hogy meditáció vagy más gyakorlat után tombol benned a harci kedv és legszívesebben egy hadseregnek is neki rontanál az ő nevében, akkor majdnem biztos, hogy a **** nevű aspektussal kerültél kapcsolatba, ami nem baj, hisz bizonyos élethelyzetekre ő jelentheti a megoldást. Ám ha túl sokáig vagy a hatása alatt, az fárasztó lehet. Ez a tüzes aspektus képes felemészteni a lelket. Ilyenkor a figyelmet az ellenpólus, a szerető és féltő, megbocsájtó anya aspektus felé kell fordítani, kinek neve ******. Ez létrehozza az egyensúlyt, amire szükségünk van.
Ugyanez igaz a másik két név esetében is. Ez a szüntelen egyensúlyozás biztosítja azt, hogy mindvégig az úton maradjunk, ami nyílegyenesen hozzá vezet. Létrejön egy stabil állapot ahelyett, hogy egyik végletből a másikba esnénk.
Csend

Hirtelen csend telepedett a tájra. Mindent elborított a fehérség, engem pedig semmihez sem fogható nyugalom szállt meg. Körülnéztem, de a fehérségen kívül semmit sem láttam, ugyanakkor ott volt azaz érzés, hogy nem vagyok egyedül, valaki figyel.
A levegő megsűrűsödött annyira, hogy légszomj gyötört. Levegőért kapkodtam.
Bár a szívem vadul vert, félelemnek nyoma sem volt bennem. Akkor sem féltem, amikor megláttam.
Magas volt, sápadt a bőre, hosszú fekete haja a derekáig ért. Tudtam, hogy nem ŐT látom, az ami előttem áll nem más, mint az agyam által generált kép, amit azért alkotott, hogy testet adjon a mindenütt érezhető, minden irányból áradó jelenlétnek. Szívem a torkomban dobogott, zokogás környékezett. Olyan érzés vett erőt rajtam, mint amikor akkor érzel, ha valamilyen különösen szép dalt hallasz, vagy olyan jelenetet látsz egy filmben, ami a lelked legmélyéig hatol és megérint,
vagy amit akkor érzel, ha eszedbe jut valaki, akit nagyon szerettél, de már eltávozott. Eszedbe jut, amit együtt éltetek át, amit tőle tanultál, és sírnod kell,
vagy amit akkor érzel, amikor hatalmas bánat ér és fájdalom hasít a szívedbe, de akkor egy barátod átölel és te ráébredsz, hogy nem vagy egyedül,
vagy amit akkor érzel, amikor felhágsz a legmagasabb csúcsra dacolva minden veszéllyel körbenézel és a természet vad kegyetlen felszínében megleled a szépséget és onnantól fogva csak azt látod.
Az Ő szépsége könnyeket csal a szemedbe, de ezek nem a fájdalom könnyei!
Annyi mindent szerettem volna mondani neki, de csak ennyit tudtam kinyögni, „ígérem nem fogsz csalódni bennem!” aztán a jelenés távolodni kezdett, én pedig újra egyedül maradtam.
2009. okt. 30.
Az erdő sötét volt, haragos zöldet öltött. Az Istennő benn volt abban a házban, amely előtt, onnan nem messze, egy keskeny, egyenes ösvény haladt el. Azon, az emberek tömött sorban meneteltek, lassan, egyenletes tempóban. Időnként megjelent a tömött sor mellett, egy-egy koponyaarcú alak, és az Istennő háza felé mutatott.
Amikor a szörnyalak a ház irányába emelte a karját, bentről morgás, sziszegés, hangos harci kiáltás hallatszott. Az embereket elfogta a rémület, és félve, lehajtott fejjel, mentek tovább.- De..de... Az Istennő!




